company logo

Főoldal Szőlő fajták
Szőlő fajták

 

Alvarinho: A legfinomabb vinho verde borok Portugáliában ebből a fajtából készülnek. Spanyolországban is megtalálható albariño néven. Illata sokszor őszibarackos, enyhén aromatikus. Ízben könnyed, jó savú és jó arányú, élénk bor finom savtartalommal és tele üdeséggel. Jellemzően rozsdamentes tartályban készítik, és igyekeznek minél hamarabb forgalomba hozni a termelők.

 

Barbera: Piemont egyik fő szőlőfajtája a nebbiolo és a dolcetto mellett. Bora mély színű, illata cseresznyés, meggyes. Fő jellemzői a magas savtartalom és a viszonylag alacsony tannintartalom. Sokáig úgy ismerték, mint az a bor, melyet minél korábban célszerű elfogyasztani intenzív elsődleges gyümölcsössége miatt, manapság azonban már jócskán készülnek belőle hordóban érlelt, jó struktúrájú és hosszan érlelhető borok.

 

magyarborok.eu kekszolo

 

Carmenère: Főleg a merlot áfonyás, szilvás és erdei gyümölcsös illat- és ízjegyeit idéző, Chilében is meghonosodott szőlőfajta, sokszor azonban a merlot-nál rusztikusabb, „zöldebb” karakterű. Bora általában mély színű, zamatos, közepes tannin- és savtartalommal bíró. Legtöbbször házasításokban használják.

 

Cabernet franc: Nemzetközileg ismert szőlőfajta, nagyobb mennyiségben Bordeaux-ban, Dél- Franciaországban és Olaszország északi részén található meg, de sok újvilági borvidéken is kedvelik. Borának illata és zamata a cabernet sauvignon fajtatulajdonságaira hasonlít, fűszeres, fekete ribizlis és erdei gyümölcsös. Zamatban gazdag, finom és kevésbé érdes tanninokkal bír, mint a cabernet sauvignon.

 

Cabernet sauvignon: A legismertebb világfajta a kékszőlők közül. Mély, sötét színű, sokszor szinte már fekete. Illata intenzív, főleg fekete ribizlire, áfonyára hasonlít. Nagyon jól alkalmazkodik a barrique hordós érleléshez, melytől még füstös, toastos jelleget is kap a bor. Savtartalma, tannin- és alkoholtartalma magas. Corvina (rondinellával és molinarával együtt) – A híres olaszországi valpolicellai Amarone alapborait adó szőlőfajták, melyek közül a legjelentősebb a corvina. Színe bíborvörös, közepes testű bort lehet készíteni belőle határozott meggyes és fűszeres karakterrel.

 

Chardonnay: Világfajta, melyet gazdag, de visszafogott, érettségtől függően változó, széles spektrumú gyümölcsös illatok jellemeznek (alma, körte, citrusok, trópusi gyümölcsök). Közepes-magas alkohollal, gazdag beltartalommal és finom, jellemzően magas savtartalommal bír. Jól alkalmazkodik a barrique hordós érleléshez, s bora így sokszor fás, vaníliás, krémes szerkezetű.

 

Chenin blanc: A Loire mente és Dél-Afrika fő szőlőfajtája. Frissen zöld almára, ringlóra hasonlít a Loire mentén, és körtére, trópusi gyümölcsökre Dél-Afrikában. Enyhe lanolinos, nedves gyapjús illat szinte minden borában felfedezhető. Magas, sokszor éles savtartalmú bort ad, borvidéktől függően némi mineralitással vagy földes jeggyel.

 

Cserszegi fűszeres: Hazai nemesítésű szőlőfajta, melyet Bakonyi Károly keresztezett Irsai Olivérből és piros traminiből. Bora fűszeres, aromatikus, muskotályos illata jó savtartalommal párosul. Hosszabb érlelésre nem alkalmas.

 

magyarborok.eu szolotoke

 

Ezerjó: Neve hazánkban egyet jelent a Móri borvidékkel. Bora egészen világos, zöldes árnyalatú, enyhén illatos. Jó savtartalmú, üde, könnyed, tiszta zamatú bort ad.

 

Furmint: Tokaj-Hegyalja egyik fő, késői érésű, régi magyar szőlőfajtája. Illata friss gyümölcsökre, sokszor az érett körtére hasonlít. Jelentős savtartalommal és alkohollal bíró, karakteres bort ad, néha némi fanyarsággal.

 

Gamay: Burgundia és azon belül is Beaujolais fő fajtája. Színe bíbor, illata sokszor frissen zúzott piros gyümölcsökre vagy körtére, banánra hasonlít, néha visszafogott borsossággal. Korai fogyasztásra szánt könnyű bor alacsony tannintartalommal, de élénk, finom savakkal.

 

Grenache/garnacha: Franciaország déli részén és nagyon sok spanyolországi borvidéken fellelhető szőlőfajta. Színe nem túl mély, illata az epret, málnát, fűszereket, édesgyökeret idéz. Alkoholtartalma magas, savtartalma alacsony, textúrája krémes. Sokszor házasításokban használják, de viszonylag hamar öregszik.

 

Hárslevelű: Tokaj- Hegyalja egyik fő fajtája. Késői érésű, régi magyar, enyhén aromatikus szőlőfajta. Borának illata hársra, mézre és a sárgabarackra emlékeztet. Önállóan finom savösszetételű, krémes szerkezetű bor készíthető belőle, melyet meghatároz a fajtára jellemző elegáns visszafogottság és némi fűszeresség.

 

Insolia: Szicíliai fajta, mely önállóan és házasításokban is megtalálható. A marsala egyik fő alkotórésze a grillóval és a catarattóval. Borában némi mogyorósság fedezhető fel. Üde savai miatt kedvelt szőlőfajta. Malbec: Argentína fő kékszőlőfajtája. Bora mély színű, sokszor szinte fekete. Illata gazdag, érett erdei bogyós gyümölcsöket idéz, és a hordós érlelés miatt sok esetben kiegészül egy kakaós, fekete csokoládés jeggyel. Savai élénkek, tannintartalma magas, ennek köszönhetően a legjobbak sokáig érlelhetők.

 

Irsai Olivér: Pozsonyi fehér és Csaba gyöngye keresztezésével előállított, korai érésű szőlőfajta. Bora nagyon illatos, muskotályos és finoman fűszeres. Jó italú, alacsony sav- és alkoholtartalmú bor, szinte csak korai fogyasztásra alkalmas.

 

Juhfark: Magyar szőlőfajtának tartott, középérésű fajta. Borának illata még kiemelkedő évjáratokban is visszafogott, elsősorban fehér virágokra és zöld almára hasonlít. Zamatát erősen meghatározza magas savtartalma, mely alkalmassá teheti hosszabb érlelésre is.

 

Kadarka: Származása bizonytalan, mely valószínűleg a Szerémségben és a mai Romániában lévő Ménesen keresztül került hozzánk. Elterjedését nehéz termesztése gátolja. Borának színe közepesen mély, rubintos, illata gazdag, fűszeres és elegáns, ha értő kezekben van. Ízben zamatos, közepes testű, jó savakkal és alacsony tanninokkal. Megfelelő termesztésben és rendben elvégzett hozamkorlátozás esetén a tévhittel ellentétben hosszan érlelhető fajta.

 

Kékfrankos: Származása ismeretlen, de ma már magyar fajtának tartjuk, sőt ez a legnagyobb területen ültetett kékszőlőfajta Magyarországon. Bora színe mély, rubintos és némi finom fűszerességgel bír. Karakteres, közepes-nagy testű bort ad, közepesnél magasabb, tartást adó, de nem mindig finom csersavval. Savai élénkek.

 

Kéknyelű: Valószínűleg magyar származású, késői érésű, elsősorban a Badacsonyi borvidéken fellelhető, közkedvelt szőlőfajta. Jó évjáratokban elegáns, gazdag és krémes szerkezetű bor készíthető e fajtából, melyre a finom, friss savtartalom a jellemző.

 

magyarborok.eu tokek

 

Királyleányka: Erdélyi származású, de ma már magyarnak elfogadott szőlőfajta. Bora sokszor egészen világos színű, zöldes árnyalatú. Enyhén illatos fajta jó, de nem bántó savtartalommal és friss gyümölcsök zamatával.

 

Leányka: Valószínűleg erdélyi származású fajta, mely elsősorban az Egri és a Bükki borvidéken vált népszerűvé. Elsősorban sárgabarackra emlékeztet az illata, melyet egy zamatos bor követ, lágy savakkal. Igazán frissen jó, érlelésre nem igazán alkalmas.

 

Malvazija: Kevés olyan jellegzetessége van a fajtának, melyről könnyen felismerhető lenne. Extrakttartalma magas, így szájban simaságot, krémességet ad. Néha felfedezhető benne egy kis parfümösség, máskor pedig egy kis mogyorósság. Közepes savtartalma lendületet ad a sokszor kissé „lustának” ható bornak.

 

Mavrud: Bulgária egyik fő kékszőlője, amiből fehérbort is készítenek. Határozottan magas és szárító tannintartalmú bort ad, sokszor rusztikus stílusú. A sok napsütésnek köszönhetően illata, zamata szilvás, lekváros, néha a tradicionálisan készített riojára emlékeztet.

 

 

Merlot: Világfajta. Mély színű, enyhén fűszeres, fekete bogyós gyümölcsökre emlékeztető illata van, melyet egy gazdag, kerek és bársonyos textúra követ. Csersavtartalma magas, savai közepesek, finomak, de könnyebben beérnek, mint a cabernet sauvignon esetében.

 

Montepulciano: Nem keverendő össze a Vino Nobile de Montepulcianóval, amely sangioveséből készül. A montepulciano a dél-olaszországi Abruzzo fő fajtája, de más borvidékeken is megtalálható. Főleg szájat betöltő gyümölcsössége és érthető tanninja miatt kedvelt fajta.

 

Mourvèdre/monastrell: Dél-Franciaországban és Spanyolországban ismert fajta. Igazán csak meleg klímán képes megfelelő minőségű bort produkálni. Bora enyhén fűszeres, szinte illatos, gyümölcsös. Kemény, szárító tanninjai meghatározzák a bor egész struktúráját. Savban, alkoholban gazdag bor bőrös, vadhúsos jelleggel.

 

Muscat ottonel: Elsősorban korai fogyasztásra alkalmas bor. Fiatalon üde, friss, illatos, szőlőre és rózsára emlékeztet. Bora könnyed, közepes vagy alacsony savtartalmú, nem túl bonyolult ízvilágú, de jó illatú.

 

Nebbiolo: Elsősorban Olaszországban, a Piemonti borvidéken elterjedt szőlőfajta. Közepesen mély színe ellenére nagy bort lehet készíteni belőle. Testes, erőteljes bort ad, nagyon magas tannin- és savtartalommal. Alkoholtartalma is jelentős. Illat- és ízjegyeit a rózsa, az ibolya, a kátrány, a csokoládé és a gomba határozza meg. A legjobb nebbiolo alapú barolók és barbarescók korai fogyasztásra szinte alkalmatlanok, csak hosszú évek alatt érnek el a csúcsra.

 

Negroamaro: Szó szerint azt jelenti, hogy fekete (negro) és keserű (amaro). Annak ellenére, hogy vörösbor, illata különösen aromás is lehet. Színe egészen sötét, savai élénkek, a korty végén pedig néha-néha „gyógyszeres” kesernyésség jelenik meg.

 

 

Nero d’Avola: Főleg Szicíliában ismert fajta. Mély színű, intenzíven gyümölcsös, meggyes ízű bor készíthető belőle. Szájban tanninja inkább közepesek és középmagas savtartalommal párosulnak. Általában már a fejlődése korai fázisában is jól fogyasztható, lédús gyümölcsökben gazdag bor.

 

Olaszrizling: A Kárpát-medence és hazánk egyik legismertebb fehérbora. Késői érésű fajta, amely jó évjáratban töppedésre hajlamos. Friss bora virágillatú, ízben zamatos, jó savtartalmú és enyhén keserű mandulára emlékeztető.

 

Pinot blanc: Illata és zamatai leginkább a chardonnay és a szürkebarát illatára és zamataira hasonlítanak, de kevésbé komplex bort lehet készíteni belőle. Aromái visszafogottak, viszonylag semleges zamatú, de korai fogyasztásra finom bor készíthető belőle.

 

Pinot noir: Ahogy egy neves borszakértő mondta, a szőlő kokettáló leánya. Kiváló bor csak nagyon nehezen készíthető belőle, de talán ez a legtöbb stílust felvonultató fajta, egyben Burgundia fő fajtája is. Színe közepesen mély vékony héja miatt, aromái viszont nagyon széles spektrumon mozognak az epren, málnán, rózsán és ibolyán át egészen az érleléssel együtt járó gombás illatokig. Ízben selymes, finom, viszkózus, magas savtartalommal és elegáns zamatokkal.

 

Pinotage: Pinot noir és cinsault keresztezéséből létrehozott dél-afrikai szőlőfajta. Ritkán képes olyan elegáns és sokrétű lenni, mint a pinot noir, de érzékszervi tulajdonságait tekintve arra hasonlít a legjobban. Illata gyakran gombás, földes és erdei altalajra emlékeztet, ami ízben is visszaköszön.

 

Portugieser: Osztrák vagy portugál eredetű, korai érésű fajta, színe rubinvörös, illata gyümölcsös. Jó kezekben finom, jó italú, bársonyos bor készíthető belőle megfelelő savtartalommal és szép savakkal. Hátránya, hogy gyorsan öregszik, így inkább korai fogyasztásra alkalmas.

 

Primitivo: A már említett zinfandel olasz megfelelője. Olaszországban is hajlamos a túlérésre, de kevésbé zsíros a textúrája, inkább a tanninon van a hangsúly. Jó kezekben szép bor készíthető belőle, de elhanyagolva nagyon nyers, kusza és erősen rusztikus, délies jellegű bor lehet az eredmény.

 

 

Prosecco: Észak-Olaszországban, és azon belül is Venetóban megtalálható fajta. Nemzetközi szinten főleg a fajtából készülő pezsgők és gyöngyöző borok ismertek. Viszonylag kevés határozott fajtatulajdonsággal rendelkező, gyümölcsös, almás, magas savtartalmú bor készíthető belőle, mely jó alapot ad a pezsgőkészítéshez.

 

Rajnai rizling: Világfajta, fő termőterülete Németország. Nagyon sokféle stílusú és minőségű bor készíthető belőle, ízjegyeire erősen hat a környezete, igazi terroirbor. Illata a gyümölcsök és aromák széles skáláját vonultatja fel – lehet florális, citrusos, grapefruitos, barackos, zöld almás és ananászos–, melybe petrolos jelleg elegyedik az érleléssel. Ropogós, zamatos, magas savtartalmú bor készíthető belőle a száraztól az egészen édes kategóriáig.

 

Rizlingszilváni: Hazánkon kívül elsősorban Németországban és Új-Zélandon ismert, bár egyre kevésbé termesztik. Korai érésű, enyhén illatos, de finom savtartalommal bíró, könnyed és üde, de igazán csak korai fogyasztásra alkalmas fajta.

 

Ruby cabernet: A cabernet sauvignon és a carignan szőlő keresztezése. Bora világosabb árnyalatú, mint a cabernet-k általában, ízben pedig meg sem közelíti őket, hiszen maximum közepes testű bort lehet készíteni belőle, melyből hiányzik a struktúra és nem alkalmas az érlelésre. Olcsó „szupermarketbort” ad.

 

Sangiovese: Az olaszországi Chianti borvidék fő fajtája, de az újvilágban is sok helyen kísérleteznek már vele. Közepesen mély vagy mély rubinszínű vörösborokat lehet készíteni belőle. Illata a piros bogyós gyümölcsökre, sokszor a cseresznyére és a meggyre hasonlít. Tannintartalma és savtartalma jelentős, melyet sokszor követ az erősebb teákra jellemző kesernyés- húzós utóíz.

 

Sárgamuskotály: Nem számit ugyan világfajtának, de szeles körben ismert a világban, mint muscat blanc es petits grains. Nagyon illatos, muskotályos, aromatikus fajta, mely ellentétben az ottonellel meg teljes érettség eseten is jelentős savtartalommal bír. Kiváló alapanyag házasításokhoz.

 

Sauvignon blanc: Az egyik legdivatosabb aromatikus, de oxidációra nagyon érzékeny világfajta. Illata a frissen vágott fűre, csalánra, szalmára, zöld almára, egresre, bodzára, citrusokra vagy éppen trópusi gyümölcsökre emlékeztet. Savai jelentősek, a híres sauternes-i édes bor egyik alapbora. Igaz, elsősorban száraz, üde, viszonylag korai fogyasztásra alkalmas bort készítenek belőle.

 

Semillon: Hírét a bordeaux-i Sauternes-nek köszönheti, itt az édes borok fő fajtája. Fiatalon meglehetősen jellegtelen, sokszor egy visszafogott sauvignon blanc-ra emlékeztet. Idővel nő a komplexitása és sárgabarackra, birsre hasonlít, melybe szinte mindig feltűnik egy lanolinos illatjegy. Jól alkalmazkodik a hordós érleléshez, savtartalma alacsony, zamata krémes.

 

Shiraz/syrah: Világfajta, de fő termőterülete Franciaország déli része és Ausztrália. Sok tekintetben hasonlít a cabernet sauvignonra, de boraiban inkább a borsosság dominál, mint a határozott fekete ribizli. Sokszor fedezhető fel bőrös, animális és az elgyújtott gyufára vagy az égett gumira emlékeztető illat. Ízben gazdag, fűszeres, magas sav-, alkohol- és tannintartalom jellemzi. Gazdag, testes borokat ad.

 

Szürkebarát: Hazánkban és külföldön is egyre népszerűbb, divatos szőlőfajta. Illata visszafogott, kicsit mézes, almás, illetve tavaszi virágok sejlenek fel. Zamata gazdag, telt, igazán jó italú és hosszú utóízű, néha enyhén fűszeres bor készíthető belőle.

 

Tannat: Európában igazából csak Franciaországban a madirani borvidéken ismert, ahol merlot-val és cabernet franc-nal házasítják. Illata elsősorban a málnára emlékeztet, a szájban pedig határozott, kissé rusztikus, tanninjai kemények.

 

Tempranillo: Spanyolország és Portugália egyik ismert fajtája, neve „korai”-t jelent, ami a többi kékszőlőfajtához képestviszonylag korai érésére utal. Míg a riojai borvidéken a tempranillo megnevezést használják, addig Alentejóban aragonez, Portugáliában pedig tinta roriz a neve. Mély rubinszínű, gazdag, telt és finoman fűszeres bort ad. Ízben selymes vagy bársonyos a textúrája, savai közepesek. Jól alkalmazkodik a kishordós érleléshez, bora hosszú éveken keresztül jól eltartható.

  

Teran: Nagyon régi isztriai kékszőlőfajta, mely 100 évvel ezelőtt az Isztriai-félsziget fő szőlőfajtája volt. Illata finom, főleg málnára emlékezetet. Egyediségét különösen magas extrakttartalma és kiemelkedően magas sav- és tannintartalma adja. Sok esetben igazán robusztus bort ad.

 

Tramini: Elsősorban rózsasziromra, loncra, narancsvirágra és citromhéjra hasonlító illata van, melyet mindig finom fűszeres jegy kísér. Zamata finom, bársonyos, mely extraktban és alkoholban gazdag, savban viszony szegény. Szájat betöltő, muskotályos szőlőre emlékeztető bor.

 

Trebbiano: Elsősorban Olaszországban ismert szőlőfajta. Borának illata visszafogott, meglehetősen semleges. Közepesen testes, de különösebb erények nélküli egyszerű, savban gazdag bor készíthető belőle.

 

Viognier: Franciaországban, a Rhône-völgy felső szakaszán, a parányi Condrieu borvidéken honos, de Ausztráliában és Dél-Afrikában is próbálkoznak vele, és van már magyar viognier is. Illatában többnyire kajszibarack, narancshéj és friss virágok érezhetők, ízben telt, gazdag. Sokszor olajos textúráju, savtartalma alacsony.

 

Zengő: Az ezerjó és a bouvier keresztezéséből született magyar szőlőfajta. Fiatalon világos színű, bora üde, amely finom savtartalommal párosul. Gyorsan öregszik, így igazán korai fogyasztásra ajánlott.

 

 

Zenit: Szintén az ezerjó és a bouvier keresztezéséből előállított magyar, korai érésű, biztonsággal termő szőlőfajta. Sokban hasonlít a chardonnay virágos illatjegyeire, de kevésbé elegáns, inkább jó házasító alapanyag. Savai finomak, zamatos, jó italú, harmonikus bor készíthető belőle.

 

Zéta: A bouvier és a furmint keresztezéséből előállított magyar szőlőfajta, amely elsősorban a Tokaji borvidéken szerzett hírnevet. Bora elsősorban a furmintra hasonlít, testes, gazdag bor készíthető belőle magas, de finom savtartalommal és jó savösszetétellel.

 

Zinfandel: Kaliforniában ismert fajta, mely genetikailag teljes mértékben megegyezik a dél-olaszországi primitivóval. Kaliforniában hajlamos a túlérésre úgy, hogy közben nem mindegyik bogyó érik be teljesen. Bora így sokszor alkoholban gazdag, bogyós gyümölcsöket és mazsolát idéz. Textúrája zsíros, savai közepesek, tanninja alacsony, közepes. Az úgynevezett „blush” félszáraz rozéborok legfőbb fajtája.

 

Zöldveltelini: A világban grüner veltlinerként ismerik. Bora világos színű. Illata határozottan a zöld almára emlékeztet, sokszor egy kevés fűszerességgel. Közepes testű, de zamatos, „ropogós” bort ad, kiváló, friss savakkal.

 

Zweigelt: Korai-közép érésű fajta. Mély színű, gyümölcsös, savban gazdag bort ad, melyet viszonylag korán érdemes fogyasztani. Közepes teste nem teszi alkalmassá hosszabb érlelésre.

 

forrás: vinczemagazin.hu

  Megosztom

 

 

Ugrás a lap tetejére
Magyar borok a facebookon!

Legfrissebbek

Legolvasottabb

Apróhirdetések


SiteGround web hosting Weblap Neked!

Oldaltérkép I Adatvédelem I Szerzői jogok I Borászoknak I Írjon nekünk!

Minden jog fenntartva. Magyar borok honlapja! Design by: Weblap Neked!