company logo

Tokaji borvidék

 

Magyarország legismertebb kistájegysége. Teljesebb nevén Tokaj-Hegyalja, mely szőlő és borkultúrájáról vált világhírűvé. A történelmi borvidék kiterjedése az abaújszántói Sátor-hegytől a sátoraljaújhelyi Sátor-hegyig tart. Területét az évszázadok során - elsõsorban az itt termelt borok minõségét védve - többször körülhatárolták. Szőlőjéről, boráról, természeti szépségeiről már a magyarok elsõ történetírója, Anonymus is megemlékezik a Gesta Hungarorumban. Klímája, kontinentális jellegű, gyakori a száraz, meleg, későőszi időjárás, ami lehetõvé teszi az aszúszemek képződését. Talaját tekintve, fõként riolit, andezit. A borvidék talajának döntõ része erõsen kötött agyag, sok helyen köves, nehezen mûvelhetõ nyirok. A tokaji Kopasz-hegy nyúlványain lösz talaj található. Már a  történelem elõtti idõktõl fogva lakott terület volt. A honfoglaló magyarok is szívesen táboroztak itt. Ezt mutatja az a tény is, hogy a Bodrogtól nyugatra lényegesen kevesebb honfoglaláskori sírt tártak fel. Akkoriban már szõlõterületeket találtak elõdeink, és értéküket is ismerték. Tokaj-hegyaljai szőlők első hiteles említése 1251-bõl származik, a Turóczi prépostság alapíólevelében. Az Árpád-házi királyok nagy szőlőművelési kultúrával rendelkezõ szőlőműveseket telepítettek a királyság területére. Ekkor Tokaj-hegyalja még nem tûnt ki a többi borvidékünk közül. A tatárjárás teljesen megsemmisítette a meglévő ültetvényeket. Az újratelepítésre IV. Béla király olasz és vallon telepeseket hozatott az országba, így Hegyaljára is. Feltehetõleg ekkor került a borvidékre a Furmint, Bakator, Gohér szõlõfajta is. A tokaji borról az 1400-as évekig nem találtak különösebben kiemelkedõ említést. A legnevesebb borvidékünk a Szerémségi borvidék volt akkoriban, amíg a törökök el nem foglalták. Valószínûleg a délrõl terjedõ mazsolabor technológia a Szerémségen keresztül jutott el ekkorra Tokaj-hegyaljára. Az aszúképzõdés fontos elõfeltétele a késõi szüret. 1700-as évekig Gál (október 10.) hetében kezdték a szüretet majd több változtatáson keresztül Simon-Júda (október 28.) napjára tették. Az 1600-as években egyre több törvényi szabályozás lépett életbe, sõt 1655-ben az országgyûlés is foglalkozott az aszúborral. Ez is mutatja az aszúbor elõállításának gazdasági súlyát. Az aszúkészítés XVIII. század végén és a XIX. század elején érte el a csúcspontját. Szakírók százai foglalkoztak az aszúval, kémiai és egészségügyi vonatkozásban is. Sokáig aranyat véltek benne felfedezni. Akkoriban szinte valamennyi jelesebb borvidékünkön megpróbálkoztak aszú készítésével, de ezeket a tokaji kiszorította a piacról. A legjelentõsebb versenytársak a Ruszti, Ménesi volak.A legfontosabb vásárlók a lengyelek és az oroszok voltak. Péter cár és Katalin cárnõ olyan fontosnak találta az aszú ellátásuk biztosítását, hogy Tokajban egy különítményt állomásoztattak, ami a felvásárlásra és szállítmány biztonságára is felügyelt. Mária Terézia rendeletei az aszú forgalmazását jelentõsen visszavetették. A filoxéravész szinte teljesen kipusztította a hegyaljai szõlõket. Az újratelepítés jelentõs fajtaszám csökkenést is eredményezett. A nagy külföldi tulajdonban lévő borászatok mellett számos új pince jelent meg a borvidéken, akik szakítva a szocializmus alatti borkészítés hagyományaival a mennyiség helyett az egyediségre és a különleges minőségre koncentrálnak. Alacsony tőketerheléssel, jól iható dűlőszelektált fajtaborok és házasítások készítését tűzték ki célul.

 

Keresés

Rendezvények

magyarborok14.jpg


Ugrás a lap tetejére
Magyar borok a facebookon!

Legfrissebbek

Legolvasottabb

Apróhirdetések


SiteGround web hosting Weblap Neked!

Oldaltérkép I Adatvédelem I Szerzői jogok I Borászoknak I Írjon nekünk!

Minden jog fenntartva. Magyar borok honlapja! Design by: Weblap Neked!